Kodály-ONLINE

 

1844-ben megnyerte a Kölcsey Himnuszának megzenésítésére hirdetett pályázatot. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után a főváros hangversenyéletének fellendítésén fáradozott. Vezetésével alakult meg 1853-ban a Filharmóniai Társaság, amelyet számtalan esetben vezényelt. Bánk bán című operáját, amely egyben pályájának csúcsát is jelentette, 1861-ben mutatták be.

Közreműködött a Zeneakadémia megalakításánál (1875), amelynek ezután tíz éven át igazgatója és zongoratanára volt. 1884. szeptember 24-én megnyitotta kapuit a Magyar Királyi Operaház neoreneszánsz palotája. A megnyíló operaház főzeneigazgatója lett.

Ezzel új korszak kezdődött a magyar operajátszás történetében. Az évtizedek tervszerű nevelőmunkájával összekovácsolt opera együttest pompás, új hajlékában nem zavarta most már sem a prózai színészek, sem a népszínmű-részleg munkája. A megnyitó előadás egyrészt tisztelgett a nemes hagyományok előtt, másrészt a korszellemnek is hódolt, Erkel Ferenc maga vezényelte el a Hunyadi László nyitányát, majd Sándor fia a Bánk bán első felvonását és a Lohengrin egy részletét.

Erkelt az Operaház örökös főzeneigazgatói címével tüntettek ki

( Érdekesség: Később, 1888-ban -  mikor az idős Mester már nem vezényelt az Operában és fia Erkel Sándor is nyugdíjba ment, az Opera zenei vezetését Gustav Mahlerre bízták Erkel életrajzírója is megemlítette Mahler, Erkel-ellenes magatartását, ennek némiképp ellentmond, hogy az alig 28 éves új igazgató 1889-ben felújította a Brankovics Györgyöt,  1890-ben a Bánk bánt. 1890. április 13-án – Mahler kívánságára – csupa Erkel-muzsikát játszottak Mátyás király halálának 400 esztendős jubileumi ünnepén.)

Erkel nevéhez fűződik a magyar nemzeti opera megteremtése.

Nyugati, elsősorban olasz és francia operai mintákra támaszkodva, a 19. századi magyar verbunkos zenének átélésével, kifejezési lehetőségeinek megfinomításával és kiszélesítésével sikerült viszonylag egységes nemzeti operanyelvet kialakítania. Mint karmester és szervező egyéniség rendkívül sokat tett a főváros zenei életének felvirágoztatása érdekében. Később mikor már Az Opera zenei vezetését Gustav Mahler bízták. Erkel életrajzírója is megemlítette Mahler, Erkel-ellenes magatartását, ennek némiképp ellentmond, hogy az alig 28 éves új igazgató 1889-ben felújította a Brankovics Györgyöt, 1890-ben a Bánk bánt. 1890. április 13-án – Mahler kívánságára – csupa Erkel-muzsikát játszottak Mátyás király halálának 400 esztendős jubileumi ünnepén.

Neves sakkozó volt, az 1864-ben alakult Pesti Sakk-kör egyik alapítója. 

A kiegyezés esztendeje fellendülést hozott az országos kórusmozgalom terén is. A Dalárdák elhatározták, hogy egy országos szervezetet alapítanak munkájuk összehangolására, érdekeik védelmére. 1868-ban, Debrecenben tartották első közgyűlésüket, itt Erkel felszólította a különböző városokból összegyűlt dalosokat, hogy lépjenek be a most alakuló Országos Magyar Daláregyesületbe. Erkelt országos főkarmesterré választották, neve elválaszthatatlan lett a dalos mozgalomtól. Részt vett számos dalos rendezvényen, fáradhatatlan szerepe volt a szervezésben, nevelésben, betanításban és vezénylésben. Az éneklő és zenélő Debrecen ebben az időben, új meg új kezdeményezések lendítő erejével alakította ki a maga színes rétegződésű zenei életét. A város polgárainak áldozatkészsége, teljes alátámasztást adott ezeknek a kezdeményezéseknek A zenei nevelésnek, szervezeti és művészi szempontból egyaránt, jelentős intézményesítése érdekében,1861-ben megalapította a Zenedét, 1894-ben Palotát emelt annak. 1861-n már teljes művészi és pedagógiai felkészültséggel nyílthatott meg a városi zenede Debrecen város Zenedéje, a Debreczeni Zenede.

Hajléka lett a muzsikának az énekes a hangszeres zenének, nevelője és irányítója a debreceni zenei kultúrának.

Működése akkor kezdődött, amikor a verbunkos zene meghódította már nagy a hangszeres formákat is, hogy majdan egy kései romantika pátoszának zenei korszakán át, eljusson az új magyar zenéig a népi dallamvilág anyagából és szellemi tartalmából kisugárzó magyar zenei nyelv megismeréséig. Mikor is a korai verbunkos idegen elemei feszívódnak, elhomályosodnak, már olyan sokrétű formai gazdagodás mutatkozik, amely a verbunkos zenét a magyar zenei romantika hivatott nyelvévé avatja, sőt ennél jóval többre a 19. sz. magyarság reprezentáns művészetének a nemzeti muzsikának szerepét jelöli ki. Komlóssy Lajos intézményünk első igazgatója volt a debreceni Városi dalárda elnöke is, valamint 1868 Dalárünnepély rendezőbizottság művészeti szakosztály elnöke.

(Könyvtárunkban megtalálható a Komócsy József Szentelt hantok című ez alkalomra írt, Mosonyi által megzenésített és az országos dalárünnepélyeken sokszor megszólaltatott műve.) A Dalárok Ünnepélye Debrecenben 1868 szept.18.19,20 21,22. napokon tartatott.

Liszt, Erzsébet oratóriumából adtak elő, elsőként vidéken- Debrecenben. A színházban Blaha Lujza énekelt, Ábrányi Kornél mondott köszöntőt. A debreceni Nagytemplomban Erkel Ferenc vezényelt 1300 dalár volt együtt.

 

 

Komlóssy Lajos intézményünk első igazgatója az 1862 Országos Pesti Dalárversenyen való részvételekor határozta el szilárdan, hogy Zenedénket „országos jellegűvé” alakítja. Erkellel való találkozása, levelezésük  - (a levelezés a Kodály Z. Zeneművészeti SZKI. Könyvtárában  megtalálható volt, ma már csak egy kópia dokumentálja az eseményeket, - az eredeti levelek lappanganak  valahol…)  -  is ezt a célt szolgálta.

Erkel Ferenc, tiszteletbeli tagja, támogatója volt intézményünknek- alapításának évétől fogva. Az alább felsorolt, a védett gyűjteményünkben található Erkel dokumentumok is ezt reprezentálják.

Scherer Ferenc:   Erkel Ferenc 1944

Újfalussy József: Erkel Ferenc öregsége 1960

Kodály Zoltán:    Erkel és a népzene1960

Fabó Bertalan  :    Erkel Ferencz emlékkönyv 1910

Sonkoly István Erkel Bánk bánja: Erkel kéziratos 1960

Híres zenészek             1912

Erkel Ferenc    Bánk bán : eredeti opera három felv.    [1908]

Erkel Ferenc    Hunyadi László : eredeti opera 4 felv.   [1908]

Erkel Ferenc    Névtelen hősök : népies dalmű 4 felv.   1916

Erkel Ferenc    Bánk bán : opera három felvonásban    [1929]

Erkel Ferenc    Hunyadi László : eredeti nagy opera     [1929]

Erkel Ferenc    Palotás [Nyomtatott kotta]

Természetesen ezen kívül számos más Erkel dokumentum áll az érdeklődő rendelkezésére.

Lásd elektronikus katalógusunkat…

http://server.kodaly-debr.sulinet.hu:8088/WebPac/CorvinaWeb

Erkel – mint zeneszerző – a magyar zenetörténetben azt a helyet tölti be, mint az orosz (nemzeti) zenében Glinka, a lengyelben Moniuszko, vagy a cseh muzsikában Dvorák és Smetana. Műveit a nemzeti hagyományok ápolása, a dallamkincs, a dal- és táncformák megőrzése, azok európai (elsősorban az olasz és francia, kisebb mértékben a német) stílusjegyekkel való ötvözése jellemzi (ennek egyik legismertebb példája a Hunyadi Lászlóba utólag komponált La Grange-ária). Első operaszerzői korszaka legfőképpen a kor divatos szerzői, Bellini, Auber, Hérold, Meyerbeer, majd Verdi hatását viseli magán. Későbbi kompozícióiban – szerény sikerű – kísérletet tett a wagneri szerkesztési technika meghonosítására is.

Operái mellett említésre méltó az Ünnepi nyitánya, kórusművei (A magyarok istene, Magyar cantate, Magyar király-himnusz, Gyászkar, Buzgó kebellel stb.), dalai, hangszeres és zenekari darabjai (pl. a Marche hongroises), valamint a népszínművekhez és színdarabokhoz írt kísérőzenéi. Igen jelentős operaszervezői-vezetői tevékenysége is, Verdi, Donizetti, Rossini, Meyerbeer, Halévy, Auber több művét az ő irányítása idején mutatták be Magyarországon. Gyermekei közül legidősebb fia, a karmester és zeneszerző, zeneakadémiai tanár, Erkel Gyula (1842–1909), a zenetanárként működő Erkel László [1844–1896], valamint az ugyancsak zeneszerző és karmester Erkel Sándor (1846–1900) folytatta a családi hagyományokat.

Erkel azon munkálkodott, hogy egyedülálló magyar operastílust teremtsen, és ennek érdekében a magyar nyelv sajátosságait építette a recitativókba, illetve magyaros táncjeleneteket írt operáiba (csárdások és verbunkosok). A Bánk bánban a cimbalom és a citera megszólaltatása minden addiginál magyarabbá tette a művet. Kései operái soha nem érték el a Bánk bán szintjét, habár egyes zenekritikusok a Brankovics Györgyöt tekintik a zeneszerző legfőbb művének. A zenetörténészek szerint a Hunyadi László a magyar nemzeti opera első remekműve.

Míg a korábbi operája, a Bátori Mária a verbunkos és népies magyar műdalokat ötvözi a hagyományos, elsősorban Bellini, Meyerbeer által képviselt stílussal, addig a Hunyadi Lászlóban már egyértelműen a magyaros stíluselemek határozzák meg a zenét. Ugyanez észlelhető a Bánk bánban is, amelyben az olaszos bel canto elemek csak néhány részletre korlátozódnak. Ebben az operában a magyar jelleget erősíti a hangszerelés és a zenekar speciális hangszerei: a citera, a cimbalom, az oboa és a viola d’amore. A Dózsa György című operája azonban már szakít az Erkel-operák korábbi hagyományaival, és a szólórészletek, zárt számok helyett az együttesek és a nagy ívű kórustablók veszik át a vezető szerepet. Ez a szerkezet a következő operájában a Brankovics Györgyben érik majd be, ott jobban megtalálva a zárt számok és a kórusok közti egyensúlyt. A Brankovicsban már megjelenik a wagneri deklamáció (énekbeszéd) és a vezérmotívum. A zene magyaros vonásai, a verbunkosra épülő jelleg háttérbe szorul.

Emlékét Budapesten színház (a Magyar Állami Operaház Erkel Színháza), az 1952-ben alapított Erkel Ferenc-díj, továbbá számos közterület és kulturális intézmény őrzi. Gyulai szülőháza múzeumként működik. Sakkozóként is tisztelik emlékét, 1921 óta rendszeresen megrendezik az Erkel Ferenc Emlékversenyt szülővárosában, Gyulán. Keleti Márton 1952-ben filmet készített Erkel címmel a zeneszerző életéről

Erkel Ferenc műveinek jegyzékét Legány Dezső professzor állította össze: Erkel Ferenc művei és korabeli történetük címen (1975).

Előtte Lavotta Rezső készített zeneműjegyzéket a Magyar Nemzeti Múzeum kéziratairól (1940); ennek alapján készült Major Ervin első (1947) és második (1967) katalogizálási kísérlete. Erkel műveinek jegyzékesítésével Mona Ilona is foglalkozott 1989-es művében, melynek címe Magyar zeneműkiadók és tevékenységük 1774-1867, illetve Németh Amadé Erkel Ferencről készült monográfiájában. Az alábbi listában nagy L betű és a mellette álló szám Legány jegyzékének sorszámára, a zárójelbe tett nagy M betű és a mellette álló szám Major második, 1967-es jegyzékére utal.

Vokális művek

Operák:

Bátori Mária, opera 2 felvonásban (1840) - L. 20. (M. 11.).

Hunyadi László, opera 4 felvonásban (1844) - L. 25. (M. 18.).

Erzsébet, opera 3 felvonásban (1857) - L. 51. (M. 42.) Csak a második felvonás Erkel műve.

Bánk bán, opera 3 felvonásban (1861) - L. 53. (M. 43.).

Sarolta, vígopera 3 felvonásban (1862) - L. 54. (M. 44.).

Dózsa György, opera 5 felvonásban (1867) - L. 58. (M. 46.).

Brankovics György, opera 4 felvonásban (1874) - L. 64. (M. 49.).

Névtelen hősök, opera 4 felvonásban (1880) - L. 68. (M. 53.).

István király, opera 4 felvonásban (1885) - L. 71. (M. 54.) Javarészt Erkel Gyula műve

Kemény Simon, opera 3 felvonásban (csak tervezett mű, egy énekszáma, az Immetullah románca az 1887-ben jelent meg) - L. 73. (M. 59.).

Kantáta:

Magyar Cantate, négy szólóhangra, vegyeskarra, zenekarra (1867)

Karművek:

Litánia, zenekari kísérettel, (1822—1825) - L. 1. (M. 1.).

Himnusz, (1844) - L. 30. (M. 22.).

Köri kördal, (1844) - L. 33. (M. 25.).

Kar Ének Pestalozzi Emlékünnepére, vegyeskarra orgona- vagy harmóniumkísérettel, (1846) - L. 39. (M. 31.).

Ferenc József császárt üdvözlő ének, (1852) - L. 44. (M. 36.).

Gyászkar férfikarra: A halálnak éjszakája vissza őt nem adja már, (kb. 1856) - L. 50. (M. 41.).

Dalár-induló, férfikarra, (1872) - L. 62. (M. 48.).

Férfikar: Buzgó kebellel, (1875) - L. 66. (M. 51.).

Magyar király-himnusz, (1892) - L. 77. (M. 57.).

Elvennélek én, csak adnának... és A faluban utcahosszat... férfikar (1892) - L. 76. (M. 58.).

Jelige Erkel Ferenctől, (1875)- L. 65. (M. 50.).

Kiért ürítsem e pohárt... férfikar töredéke (?) - L. 60. (M. 61.).

Üdvözlő dal, befejezetlen férfikar (?) - L. 69. (M. 62.).

Kísérőzenék, balett betétek, népszínműzenék stb.:

Zene a Magyar Színház egy társulati rendezvényéhez (?) Tréfás színlap 1838. augusztus 9-ről Párthad a Magyar Színházban címmel. Legány feltevése szerint csak plakát formájú gúnyirat (M. 5.).

Kegyenc, színpadi zene gr. Teleki László szomorújátékához (1841) - L. 21. (M. 15.).

Velencei csajkás, színmű kísérőzenéje 7 hangszerre. Major nem említi. - L. 4. 1836 előtti mű.

A kalandor, Ney Ferenc népszínműve, Erkel egy kétszólamú férfikart írt hozzá Enni, inni, dőzsölgetni kezdősorral - L. 27. (M. 19.).

Két pisztoly, Szigligeti Ede színműve Erkel Ferenc 15-dalával, illetőleg betétszámával (1844) - L. 28. (M. 20.).

Zsidó, Szigligeti Ede színművéhez Erkel 12 betétszámot dolgozott fel (1844) - L. 31. (M. 23.).

Nemesek hadnagya, Kovács Pál drámája Erkel 3 dalával (1844) - L. 32. (M. 24.).

Székely leány Pesten, Pajor Nina népszínműve Erkel és Huber Károly zenéjével (1855) - M. nem említi. L. 48.

Debreczeni rüpők, Szigligeti Ede népszínműve Erkel dalaival (1845) - L. 34. (M. 26.).

A rab, Szigligeti Ede színműve Doppler Ferenc nyitányával és Erkel 4 műdalfeldolgozásával (1845) - L. 37. (M. 29.).

Egy szekrény rejtelme, Szigligeti Ede népszínműve Erkel 12—14 betétszámával az előadásoktól függően (1846) - L. 40. (M. 32.).

Sakkjáték, pantomim, először Bónis Ferenc említi a Zenei lexikonban (1853) - L. 46. (M. 38.).

Salvator Rosa, Degré Alajos melodrámája Erkel és a Doppler fivérek zenéjével (1855) - L. 49. (M. 40.).

Dalok

Alpenunschuld (Alpesi ártatlanság), kb. 1836-ban keletkezett és egy német színmű betétszáma lehetett - L. 5. (M. 3.).

Ungarisches Nationallied (Magyar nemzeti dal), (1846) - L. 22. (M. 16.).

Szózat, Vörösmarty versének megzenésítése (1843) - L. 24. (M. 17.).

Auf einer Ungarhaide (Magyar pusztán), 1843-ban írta, a Sarolta című operában Gyula áriája lesz az első felvonásban Jártam messze, puszta téren kezdősorral - L. 38. (M. 30.).

A magyarok istene, Petőfi Sándor szövegére (1863) - L. 55. (M. 45.).

Albumlap Stéger Ferencnek, (1852) - L. 45. (M. 37.).

Késő ősznek hideg szele, dalbetét Blaha Lujza számára Tóth Ede A tolonc című népszínművéhez (1876) - L. 67. (M. 52.).

Ki boldog erdején a kis madár, (1870) - L. 61. (M. 61.).

Énekkettősök (duettek) - M. nem említi. L. 56.

 

 

Hangszeres művek

Zongoradarabok:

Magyar ábránd (ok), Erkel kolozsvári éveiből - L. 3. (M. 2.).

Phantasia Klavirra az erdélyi Rákóczi-dal themájára, (1839) - L. 12. (M. 6.).

Magyar változatok, csak az irodalom említi - L. 2. (M. nem említi).

Begleitungsstimmen zu den Csel Variationen, (1839) - L. 14. (M. 8.).

Albumlap zongorára, (1839) - L. 10. (M. 7.)

Phantasia és változatok Rákóczynak erdélyies nótájára, zongorára zenekari kísérettel, (kb. 1838) - L. 7. (M. 6.).

Emlékül Liszt Ferenczre Rákóczy Indulója, (1840) - L. 16. (M. 9.).

Rákóczy Indulója és Bátori Mária indulója könnyű módszerben zongorára, (kb. 1858) - L. 17. (M. 10.).

Erinnerung an H. W. Ernst - L. 18—19. (M. 12—13.).

Original Ungarischer für das Pianoforte componiert von F. Erkl - L. 35. (M. 27.).

Marche hongroises pour pianoforte , 1852. Betétszám lesz az Erzsébet című operában - L. 43. (M. 35.).

Hunyadi László induló zongorára, (1847) - L. 26. (M. nem említi).

Hattyúdal Brassai Sámuelnek ajánlva, zongorára, (1843). Több kiadása ismert. A zongoraművet Legány az opera leírásakor említi - L. 18.

Adagio és Presto zongorára. Kézirattöredék kb. 1839-ből. Somfai szerint a Magyar ábránd[ok] egy részlete (L. 3., M. 2.). Legány későbbi (1839) műnek tartja. L. 15. (M. 60.).

Cadenzák Mozart d-moll zongoraversenyéhez, (1859 vagy 1890). Akkor játszotta Erkel e művet először (1859) és 80. születésnapján (1890) utoljára. Csak bírálatok és memoárok írnak róla - L. 75. (M. 63.).

Hangszeres művek zongorakísérettel:

Duo brillant en forme de Fantaisie sur des airs hongrois Concertant Pour Piano et Violon (Briliáns duó, hegedűre és zongorára, fantázia formában, magyar dallamokra), H. Vieuxtemps-val közösen komponált mű, 1837-ben - L. 6. (M. 4.).

Csel - variációk gordonka-zongorára (lásd a zongoraműveknél).

Magyar Albumlap brácsára, zongorakísérettel, (1890) - L. 74. (M. 56.).

Zenekari művek

Magyar induló zenekarra, (1850) - L. 42. (M. nem említi).

Hunyadi László induló, hangszerelte Doppler Ferenc. 1848 előtti mű - L. 26. (M. nem említi).

Rákóczi Induló zenekarra, (1839). Csak a sajtó említi - L. 11. (M. nem említi).

Díszinduló zenekarra, (1865) - L. 57. (M. nem említi).

Ünnepi nyitány, a Nemzeti Színház fennállásának 50. évfordulójára komponált mű (1887). Mivel Erkel Gyula kézírásával maradt fenn, feltételezhetően az ő műve - L. 72. (M. 55.).

Felhasznált irodalom :

Bónis Ferenc (szerkesztő): Erkel Ferencről és koráról, Püski Kiadó, Budapest, 1995, ISBN 963 8256 74 5

Németh Amadé: Erkel, Gondolat Kiadó, Budapest, 1979, ISBN 963 280 786 3

Németh Amadé: Erkel Ferenc életének krónikája, Zeneműkiadó, Budapest, 1973

Sadie, Stanley: Opera, Kossuth Kiadó, Budapest, 2004, ISBN 963-09-4690-4

Winkler Gábor: Barangolás az operák világában, Tudomány Kiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 8194 41 3

ERKEL FERENC LELŐHELYBIBLIOGRÁFIA

http://mek.oszk.hu/00000/00010/html/index.htm

^{összeállította, felkutatta, közreadta: Stébel Ildiko}